Van egy hely a Földön, ahol
Minden a nevetést idézi nekem.
Dér csípte tér
Akadályokon keresztül odafúj a szél.
A felhők játékával az Égen
A világ összes múzeuma fel nem ér.
A természet csodái határtalanok.
A fák, a Folyó, a tó.
Minden Egy, bú sosincs, a mező, a rét
Mind kacagásra késztet.
Mikor jövök, barátok hoznak
messziről megismernek.
Minden mosoly és mindenki
Titokzatos és elbűvölő.
Ismernek engem -
Mindenki udvarisan köszön.
Sosincs vége a Világnak és
minden út hazavezet.
Kihajolván ablakán,
A mozdonyvezető pát int nekem.
Minden repked,
Kézreáll szög, kanál, szék.
Csodálattal és életkedvvel teli tekintetek,
Elmélázott vándorok.
A kedvenc italozóm álmaim városa
A zene az ereimben lüktet s narancs az itóka.
A Föld megetet, a kút megitat.
Újévkor a dermedt fű
Kék szaftos Szőlővel kedveskedik.
A madár szól, a bagoly kérdez
Jól ágyaztál, puha-e a fészked?
(Fabijenna, Februar 2016)